#476
írta d | 2012. január 13., péntek
1990 óta a mindenkori ellenzék a kormány konszolidációs törekvéseit akarja aláásni - mondta a hormonkezelt mikiegér péntek reggeli rádióinterjújában. vajon amaz az agyasgalóca, az a leszakajthatatlan jobbkeze emennek, de ami a nagyobb baj: a jobbiknak mondott esze is, kiszámolta-e már a attól a folyamatos orrtúrástól megkopott ujjain - mindenféle egymásra mutogatás nélkül, persze -, hogy az elmúlt 22 évben ők mennyit voltak ellenzékben, és főleg, hogy mikor?
nekifutásból picsánrúgta magát.
- de ez is csak nekünk fáj
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »
#475
írta d | 2012. január 10., kedd
és akkor felvezettem egy papírra a kötelező kiadásokat, elmaradásokat. a bevételek határánál összegyűrtem, pedig fért még volna rá bőven. ezzel próbáltam magam motiválni, de be kell látnom, hogy a nikotinfüggőségem messze túlmutat a racionalitáson. november 19-e lebeg a szemem előtt, az az esti büszkeség, hogy egy álló napig, sőt több mint 24 óráig nem gyújtottam rá. tegnap se sokáig, csak amikor magam sem tudtam már értelmezni a 12 soros mondataimat, döbbentem rá, hogy ennek így jó vége nem lesz, mert amálka néni biztosan nem fogja érteni se cigivel se anélkül, hogy mi a téma szubsztanciája.
megdöbbentő, hogy mitől működöm. most éppen az egészségemmel zsarolom magam, a feketére vált törékeny tüdővel, a légzőfelületek zsugorodásával, meg a leeső mellbimbóval. azért annyira hülye mégsem lehetek, hogy a mellbimbómat kockáztassam a szenvedélyemért: barbamama meg barbapapa szemtelenül ülne a mellkasomot, hát kinek lenne az jó, nézzükcsak. meg itt van ez a fogyás projekt is. mert a múltkor is az lett a vége, hogy 5 kilóval súlyosabban folytattam a dohányzást.
nehéz ez, bár látom, hogy nincs más út. ha már kávézás közben a portán úgysem, ha már kocsmában a pálinkám fölött se, ha már öt méter távolságban az élőktől, ha már csak az államot gazdagítom, magam szegényítem - miért eddig mit gondoltam.vaslapáttal kell agyonvernem magamban a dekadens, önpusztító lázadót, inkább gondolkodjunk, béláim...
ha valaki biztatni mer, leköhögöm.
- nem kérek több forgácsfánkot.
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
már 1 megmondta »
#474
írta d | 2012. január 2., hétfő
a valóságtól való elrugaszkodás évének méltó befejezése lett végül a nagyon is igazság hű elit alakulat egy délután, egy estén és egy fél hajnalon át tartó megtekintése. odakint a petárdák és a tűzijátékok, idebent a fegyverek ropogtak, melyhez mi aláfestésként némi tüdőzörejt, majd a borgőzös jókedvében táncra perdült féllábú felső szomszédnak célzott hangos kurvaanyázást produkáltunk.
kicsattanó formában talált rám ismét az újesztendő: minden orromon át történő lélegzetvétellel színejátszó csodaszép takonybuborékot eregetek 2012 friss levegőjébe. a lázat már letudtam szilveszter előtt, most inkább T-t rázza a hideg, hogy kőpapírollóval dönthessük el ki készíti el önmaga és a másik számára az esedékes neocitrán adagot.
a remény évének napfényszelte pirkadatán persze nem tudtam eltekinteni attól a kérdéstől, hogy az üzenetben vezérünk jobbján pislákoló adventi (?) gyertyák közül mennyi ég. mert ha kettő, mint látom - úgy mint: hit, remény - akkor jövőre talán fellobban a szeretet lángja is, majd az örömé, 2014-ben, a víz- és pártválasztó esztendőben.
igyekszem persze nem politikai alapon tekinteni az újesztendőre, és remélni, hogy a kalandvágy itthon tart.
a tavaly szerzett tapasztalatoktól felvértezve vágok neki a boldog újnak. néhány nem kötelezően ellátandó feladat által rám aggatott terhet az út mentén hagyok, néhány kötelezően vállalandót meg a nyakamba veszek reménykedve benne persze, hogy ez is elmúlik egyszer, bár megítélésem szerint nem ez a legjobb kiindulópont úgy bármihez is.
- nemfogadtam meg, hogy.
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »
#473
írta d | 2011. december 16., péntek
- a csaj a vonalban van
- haló...százados vagyok
- háló, jó napot kívánok
- most hárman vagyunk? tedd már le!
- ki, én?
- ki hívott?
- én.
- akkor tedd már le!
- de nem tudom.
- háááló?
- tedd már le, basszus!
- de neeem tuuudoooom!
- (röhög) akkor nyomjuk le hármasban. még hétfőn küldtem egy levelet önöknek, arra várom a választ.
- oké, de figyelj, tedd már le.
- khhkjhkh, na ez az (katt)
- szia.
- tegeződhetünk?
- ezek után!?
....
-két rendőrnő az álmom.
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »
#472
írta d | 2011. november 18., péntek
aki talál 10 különbséget a két kép között, az kap egy kokit.
- amúgy meg szerintem a hirdetés
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
már 2 megmondta »
#471
írta d | 2011. november 13., vasárnap
kikezeltem szépen a freeblog nátháját, de a kommentek kitüsszentette a tüdő, most akkor így vagyunk hogy, az orrmandulaműtétet okafogyottá válás okán elnapolom.
- doktor d
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »
#470
írta d | 2011. november 5., szombat
először leszexmalacozott, amikor éppen kinyúlt macinaciban és szinténkinyúlt, a hasamon felhajtott pólóban sütöttem neki a palacsintát a negyven fokos levegőhevületben szenvedő konyhában. aztán - már hetekkel a palacsintaszag kiszellőzése után, persze - azt mondta, amikor üresen bámultam magam elé egy marék megrágott zizit tudva az agyam helyén, hogy gumicumicukor illatom van. sokszor elmondattam vele, hogy gumicumicukor, és nevettem, amikor összegabalyodott a nyelve. egy reggel meg azt találta mondani, hogy olyan a fenekem, mint a betlehemi csillag.
hónapok óta azon gondolkodom, hogy hová tudnék kialakítani egy sarkot az életünkben egy háttérnek, hogy jól lássam minden ráncát, feszességét. túlzsúfolt és ingerszegényen üres az egész; bennünk-kívülünk, velünk-nélkülünk.
a facebook szerint ismerhetek valakit, akit valaha bolondulásig ismertem is. megnéztem - persze - megosztásig hogyan él, mit mutat magából; és tarkónvágtak a 22 éves álmok. a fejemben pergő dokumentumfilmben, 6 évvel később pont megvan minden, amit akkor vágytam: azzal és abból, vagyok.
az elégedettlenség mégis folyton motoszkál, néha meg a torkom köré tekeredik. mindig mindent jobban, többet. ennyi maradtam most: sohasem a plazmatévé, a leparkolhatatlan nagyautó. egy meleg-meghitt otthon - nekinekem -, ahonnan jó elindulni és ahová mégjobb hazatérni, a megtehetném ha akarnámmal kecsegtető szabadság illúziója, a mindennapok rámcsomózta ólmok elhagyása, néhány pillanatnyi úgyérzem repülés.
a körülmények csak körülmények - mantra, mantra - és elszomorodom az első karácsonyi katalógus láttán, mert - mindiggondol, folytonharcol - talán ha mégjobban és mégtöbbet bírnám, akkor meg lehetne adni a módját, úgy az életnek. gúzsban vannak a gondolatok: másokkal, más problémáival csak, az övéivele ritkán, a magaméival szinte soha, miközben napjában százszor vágyom a napot, ami a paplant csiklandozza egy vasárnapi reggelen, és én csak közelebb bújok hozzá, mert tudom, hogy mindent megtettem mára, nem kell rohanni a részletekért, és a májkrém is bőven kitart még.
most valahogy azt hiszem, ha kimondom, mint akkor, 22 évesen kimondtam, akkor valóra válok nekivele, miként azok az álmok, amiket már együtt szőttünk-szövögetünk. mert a véresenverejtékező akarságom közben egy-egy furcsa bók rám szakasztja az álmodási vágyat, ahol csak neki akarok káprázni betlehemicsillagpicsás szexmalacként, gumicumicukor illatúan, albérletről albérletre bánomisén, mert az otthonomban áll már az a háttér, ami előtt jól bevilágítva látom az összes lényeges megörökítenivaló szerelmes ráncot-feszességet...
az életgyalázó körülményeket meg, ha helyesen és mégjobban, mégtöbbet - gondolom -, ki is cserélhetem a vágyott sajátjainkra, amikre azt szokás mondani: jó. néhány év. csak ki kell bírni.
- ezt is, azt is.
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
már 1 megmondta »
#469
írta d | 2011. november 1., kedd
történelmileg úgy alakult, hogy - nem kicsit elítélhető módon - nem látogatok sírkertet a kétnapos szezonban, amikor a temetőturizmus krizantém virágot bont, viszont úgy is alakult történelmileg, hogy imádom T - mint élő - gyermeki mosolyát amikor halogéntököt lát, továbbá meggyőződésem, hogy ha hallgatnak a holtjaink a parancsszóra miszerint fel, támadunk!, és benéznek a konyhába, akkor maguk is elmosolyodnak a csacskaságok láttán, amikor pedig belehallgatnak a tapétavágókéssel a kezünkben, vagy éppen tökmaggal a gyertyafényben beszélgetéseinkbe, akkor ők is - mint mirájuk - kellemes érzésekkel tele szívvel, talán még büszkén is gondolnak miránk, úgymondjuk lévőkre, akik a halálon való mélázáson túl talán mégiscsak a létezésre, vanásra, mondjuk úgy: életre meg annak szeretetére vannak berendezkedve, mert aki már egyszer volt nekünk, azok már úgyis mi vagyunk, ami a legnagyobb rendjén van, kár volna azon keseregni műfenyőkoszorúkkal, hogy mennyit kaptunk mitőlük, akik mind mind mi vagyunk.
tulajdonképpen nem hiszek a halálban, ami nyilván gondatlanság: meghalni csak az tud, amiaki sosevolt.
valahogy így gondolják az ikrek is, bár ők is tökfilkók, a kopasz meg a bamba.
- kellemes élet ünnepeket minden szentnek.
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »
#468
írta d | 2011. október 11., kedd
- nyaf, blablablaaablaablablaaa, nyaf...én lehet, hogy elveszítettem a küldetéstudatom.
- hogy mit veszítettél el?
- a küldetéstudtatom, nekem mindig is volt küldetéstudatom, elveszítettem.
- gratulálok, ön meggyógyult.
- hétköznapicsogás
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »
#467
írta d | 2011. szeptember 9., péntek
miután megosztottam vele, hogy kis törpfigurákra ne számítson - nem vagyok gyerek - mondta T enyhe durcban, majd hosszan a boldogságtól fülig ajkai közöttről ííííííííííííííííííííííííííí hangokat hallatott és még szorosabban magához ölelte a zacskót, melyben a pillecukorrá vált hupikék törpikék foglaltak helyet, miközben én azon morfondíroztam, hogy mivel lephetném meg az én nem gyerek babámat közelgő 37. születésnapja alkalmából.
- tényleg nem
ktgrk:
|
cmkk:
A Főoldalra ajánlom |
azt akarod mondani, hogy... »